Készült: Zsoltinak, mikor beteg voltam ,és ölt az unalom...:p

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegy királyné, kinek 2 gyermeke volt: egy fiú és egy leány. A fiú neve Gepilgusz volt. Ő délceg volt, szőke hajjal, kék szemmel, mint ahogy a mesékben lenni szokott… De borzasztóan hiú is volt. Azt hitte övé a világ, csak azért, mert mindent megkapott, amit szeretett volna, és mert egy kicsit jól nézett ki.

Testvérét Nuncuslának hívták. Ő  is gyönyörű volt, de Ő szerény és kedves maradt mindenkivel! Amint tehette, segített a szegényeken, és mindenkivel bőkezű volt! Talán ezért is szerette édesanyjuk jobban leányát, mint fiát. A fiú érezte ezt, így úgy gondolja, hogy megjátsza, hogy megváltozott. Egyik napról a másikra teljesne kicserélődött. Segített édesanyjának, a testvérét állandóan ölelgette, és folyamatosan a várost járta és szórta a pénz a szegényeknek.

Ám egy valamit ne mvett figyelembe! Aki egyszer már használta a csalást, az soha többé ne mtud szabadulni tőle! És Ő bizony használta! Nem akarta, de arabjává vált! Hiába próbált visszaváltozni, nem tudott! Nem hatott a csalás ellen semmi! Lassan elkezdte elfogadni a tényt, hogy mostmár örök életében jó marad.

De mégis! Megnyugvással töltöte el, hogy megváltozott! Nagyon jó érzés volt, mikor segíthetett!

         Soksok év múlva már senki nem emlékezett, hogy ez a helyes, kedves királyfi valaha egy hiú és beképzeld ember volt. Mindenki szerette, és mindenki örült, mikor Ő került trónra az özvegy édesanya halála után.