Nos igen! Mint azt nagyon sokat tudják, 2007.08.12-től kint élek Németországban, azon belül Frankfurt mellett egy kisvárosban, Schwalbachban!

Az oka eléggé bonyolult, mindent én sem tudok az üggyel kapcsolatban! De azért megpróbálom leírni most ide!

A dolog úgy kezdődött, hogy apukám az Opel Hungary-nál dolgozott már több, mint 15 éve, Szentgotthárdon! Ezidő alatt nagyon sok beosztásban dolgozott, volt a személyügy igazgatója (abban az időben rengeteget utazott), volt az Allison igazgatója (autómataváltó-gyár), majd a logisztikai részleg igazgatója lett! Megpályázhatott olyan lehetsőgéket, hogy ha azt megkapja, akkor ki kell mennie dolgozni küldföldre! Ő nem döntheti el, hogy hova, és ha már megkapta, akkor nem mondhatja vissza, mert akkor a magyarországi munkáját is elveszti!

És apa megpályázta az egyik ilyen munkát, és (nem hitte, hogy Ő lesz) megkapta! Olaszországban, Torinoban volt ez a gyűlés, amikor Őt szavazták meg! Ez 2007. áprilisában volt!

Utánna tudtam meg én is! Én akkor úgy sírtam, mint már nagyon régen, mert elképzelhetetlen volt élni az életet külföldön, barátaim nélkül! De még reménykedtem, hogy ez nem igaz, nem megyünk ki, és minden marad a régi! Egyszerűen felfoghatalan volt számomra! Bár elmondtam mindenkinek, és mindenki borzasztóan szomórúan fogadta, mégis úgy érzem, senki nem fogta fel igazán, hogy mi fog akkor történni! (velem az élen!) Megbeszéltük, éljük tovább az életet Carpe di em!-ben, és nem foglalkozunk ezzel a borzasztó ténnyel! De sajnos nagyon gyorsan elszállt az együtt töltött csodálatos idő, és vészesen közeledett a nap, mikor el kel hagyni őket! Minden alkalmat kihasználtunk, bár nem volt elég...

Elérkezett 2007.08.11-e! Előtte óriási harcot "vívtam" anyával, hogy nem vagyok hajlandó kijönni 19-e előtt, de esélytelen voltam! Végül már a szülinapomat is kinnt kellett töltenem!

Azóta kinnt vagyok! Bár egy hétre hazament ősziszünetben, mégis az szinte semmi se volt! Borzasztó sebességgel repült az idő, és ma megint arra ébredtem, hogy ismét itt vagyok, messze mindenkitől!

Hát ez a történetem! Mindenki azt mondja, aki nem a barátikörömbe tartozik, hogy legyek hálás a sorsnak, hogy ilyen óriási lehetőséget adott nekem, hogy kinnt tölthetek pár évet külföldön, és ott tanulhatok! Biztos igazuk van, de most még egyentalán nem érzem ennek az előnyös oldalát...