Készült: Lívike által, de a vers nem minden részlete tükrözi teljesen a valóságot!

Én választásom volt ez

Ülök a szobámban, s csak nézek ki az ablakon,

elmélkedek közben azon,

hogy az élet csupán egy játék,

egy hatalmas színjáték,

melyben minden ember álarcot húzva

a legjobb arcát mutatja.

Ezt teszem én is a többiek előtt,

pedig belülről ordítok, s ez sokáig

emésztett engem,

míg 3 közülük kihalotta segélykérésem.

Pedig egy közülük mesze jár tőlem,

hiányzik beszédje, színes egyénisége,

ahogy van az egész lénye.

Ha rá gondolok vagy csak róla álmodok,

könnybe lábadt szemmel ébredek,

és szomorúan veszem észre,

még mindig árván itthon vagyok

anyukám nélkül.

A másik kettő mindig velem van,

néha jóban, néha rosszban

egymásnak valós arcunk mutatjuk,

bár néha fáj,

de különlegesebbé tesz minket.

Egyikükkel nevetni jó,

bár néha csöpögő komolysággal

tudunk mindent megbeszélni,

másikukkal egyedien lehet kapcsolatot teremteni,

s a maga módján képes segítségemre lenni,

Istenbe vetett hite határtalan,

én nem mondom nyíltan,

de irigylem érte keményem.

Ülök a szobámban s csak nézek ki az ablakon,

elmélkedek közben azon,

hogy mi is éltet engem.

A család? Nem.

Istenben a hitem? Nem.

Hanem Ők, ott bennt az iskolapadban,

kik nevetnek velem jóban-rosszban,

Nem is bánom ha csak hárman tudnak rólam mindent.

Az én választásom volt ez. S jobb is ez.