Készült: Nai által egy magányos offő órán!
Boldog magány
Mint egy vad dzsungelben,
körülvesznek állatok,
a magány elönt engem,
ez az én osztályom.
Sok barátom van itt,
vagyis ők azt mondják,
de én nem érzem így,
szívem inkább így kiált:
"Valaki! Figyeljen! Tudni akarom!
Van-e a földön csak egy igaz barátom?
Én úgy érzem csak kettő, ki igazán megérthet,
s ebből csak egy, ki mindig mellettem lehet."
Ám a többiek észre sem vesznek, nem érdekli őket,
ordításom elhal a süket fülekben.
Ezen kapcsolatok olyan képmutatók,
egyszer hopp, másszor kopp; nincs ez így jól!
Hiányzik az a borzasztó csend és nyugalom,
melyet üres szobámban, otthon megkaphatok.
Szívem fáj, itt nincs olyan hely,
ahol lelkem hasonló békére lel.
Bárcsak egyszer, egyetlen alkalommal,
észrevennék, hogy én is itt ülök a padban,
de nem ők csak nevetnek, s azt hiszik boldogok,
ám csak hiszik, mert nem tudják, milyen az igazából.
Boldog vagyok, ám mégis boldogtalan,
a magány elönt, egyedül vagyok a világban.
Ám mégis tudom, valaki szeret.
Valaki akit nem látok, de mindig itt van s itt is lesz velem. |