Készült: Németo.ban lévő 6. héten, mikor Lívi verse megihletett!

Borszasztóan nehéz

Mikor megtudták a hírt,

hogy messze fogok menni,

mindenki sírt,

de én se tudtam elfogadni.

Hogy így alakul nagyon bántam,

mert mindenkit elszomorítottam,

és megpróbálta mindent, hogy megakadályozzam,

de nem sok sikerrel jártam.

Nehezen sikerült elfogadnom a tényt,

hogy évekig kint legyek,

elhagyjak minden lényt,

kit igazán szeretek.

Most már kint vagyok Németországban,

és csak most tudom igazán, mit érzek:

egyedül a nehéz világban

hiányoznak nagyon az otthagyott szívek.

Hiányát főleg 6 embernek érzem,

6 édes lánynak,

kik fogták sokszor a kezem,

és mindig mellettem álltak.

Hiányzik az egyik Tankcsapda mániája,

Fekete ruhái,

a másik okossága, mindig tanulása,

és a napi téma, a Dani.

Hiányolom a harmadik aggódását,

Márk rajongását, szeretetét,

a negyedik vásárlómániáját,

és mindig színes egyéniségét.

Hiányzik az ötödik hite és reménye,

állandó szorgoskodása,

a hatodik rajztehetsége,

és mindig széles mosolya.

Hiányzik Magyarország,

bár Gyurcsány nem,

miatta hanyatlik az ország,

és mért van még trónon? Nem értem.

De nem rontom el versem politikával,

visszatérek inkább arra,

hogy mennyire hiányzik az "egész" osztállyal

a Bolyai János iskola.

Most nem jön az ihlet,

úgyhogy be is fejezem,

úgy érzem versem jó lett,

de örömömet nem ebben lelem.

Mert mindig Ők jutnak eszembe,

kísért a sok emlék,

de már elfogadtam, hogy ez a sors keze,

de borzasztóan nehéz.