Készült: Lívike által, vmikor 2007. nov. utolsó hetében!

Zagyvaságok históriája

Borult idő, felhős ég,

Vágyom rá, hogy velem légy.

De hogy kiről beszélek még én magam sem tudom,

Így maradjunk a borult időről szóló versnél… sajnálom.

Napos idő messze szálljon, esős idő az én világom.

Havaseső, köd, anticiklon- egytől egyig az én barátom.

Monszuneső is jöhet, az se szegi kedvem,

Éneklésre mindig ez hozza elő lelkem.

De hogy valami értelmeset is írjak végre,

Gondoljunk egy kicsit a sarkvidéki jégre!

Igaz a témámba nem pont ide vágó,

A TV-ben mégis sokat szerepel, mint a Vágó!

Sétálgatva gondolkodom, úgy írom meg versem,

Tanulnom is kéne még, bár ahhoz semmi kedvem.

„Mi lesz belőlem így?”- mondhatná mamám,

„Utcaseprő!”- mondom én, talán kissé kurtán.

 Kézenállva bohóckodom, jazztáncokat nézek,

Nem kell félteni, tudom, merre visz majd az élet.

Versemből már csak egy alliteráció hiányzik,

Ihlet révén ez a rész kihagyhatónak látszik.

Lassan zárom versem, melyben semmi értelmes se lett,

De remélem, értékeled, rímbe szedtem, amit lehetett.

Nagy szó ez tőlem, hisz nem vagyok egy rím-király,

A nővérem is mondhatná: sose lesz belőlem irodalom-tanár.

Felmerülhet kérdés: „minek írtam én is ezt?”

A válasz egyszerű, írni akartam vmi ízlésest.

Ám hagylak most már menni, biztos sok a dolgod,

Utoljára mondanék még egyetlen egy mondatot:

„Nem hoztam ma sálat, mint állat!”

Barátnőm szava volt ez, ki kissé talán fáradt.

De rímlet, úgyhogy beszúrtam ide,

Tudom, fogod fejed, úgy kell neked-, hehe!