Készült: Lívike által, vmikor 2007. nov. utolsó hetében!
Zagyvaságok históriája
Borult idő, felhős ég,
Vágyom rá, hogy velem légy.
De hogy kiről beszélek még én magam sem tudom,
Így maradjunk a borult időről szóló versnél… sajnálom.
Napos idő messze szálljon, esős idő az én világom.
Havaseső, köd, anticiklon- egytől egyig az én barátom.
Monszuneső is jöhet, az se szegi kedvem,
Éneklésre mindig ez hozza elő lelkem.
De hogy valami értelmeset is írjak végre,
Gondoljunk egy kicsit a sarkvidéki jégre!
Igaz a témámba nem pont ide vágó,
A TV-ben mégis sokat szerepel, mint a Vágó!
Sétálgatva gondolkodom, úgy írom meg versem,
Tanulnom is kéne még, bár ahhoz semmi kedvem.
„Mi lesz belőlem így?”- mondhatná mamám,
„Utcaseprő!”- mondom én, talán kissé kurtán.
Kézenállva bohóckodom, jazztáncokat nézek,
Nem kell félteni, tudom, merre visz majd az élet.
Versemből már csak egy alliteráció hiányzik,
Ihlet révén ez a rész kihagyhatónak látszik.
Lassan zárom versem, melyben semmi értelmes se lett,
De remélem, értékeled, rímbe szedtem, amit lehetett.
Nagy szó ez tőlem, hisz nem vagyok egy rím-király,
A nővérem is mondhatná: sose lesz belőlem irodalom-tanár.
Felmerülhet kérdés: „minek írtam én is ezt?”
A válasz egyszerű, írni akartam vmi ízlésest.
Ám hagylak most már menni, biztos sok a dolgod,
Utoljára mondanék még egyetlen egy mondatot:
„Nem hoztam ma sálat, mint állat!”
Barátnőm szava volt ez, ki kissé talán fáradt.
De rímlet, úgyhogy beszúrtam ide,
Tudom, fogod fejed, úgy kell neked-, hehe! |